Béres Lajos Gyulán született 1932. augusztus 31-én. Középiskolai tanulmányait Békéscsabán folytatta. Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára 1950-ben vették fel. Harmadéves korában a metallográfia és anyagvizsgálat tárgyait oktatta demonstrátorként az elsőéves hallgatóknak. Végzését követően a Zorkóczy Béla vezette Mechanikai Technológiai Tanszékre kerül, ahol 1954– 1962 között tanársegéd, ezt követően 1975-ig adjunktus, majd egyetemi docens volt. Időközben 1959-ben radiológiai anyagvizsgáló képesítést, 1964-ben hegesztő szakmérnöki oklevelet szerez, és 1966-ban dr. tech. univ cím használatára feljogosító oklevél birtokosa lett. A Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1993-ban védte meg.

1958-1960 között félállásban dolgozott a Diósgyőri Gépgyár Nagykovács üzemében, de gyakorlati tapasztalatokat szerzett a nagyolvasztónál, az acélműben, a vasöntödében a durva- és finomhengerműben, az indukciós kemencénél és az anyagvizsgáló laboratóriumban is. Szakmai tevékenysége minden esetben az iparban alkalmazható új eredményekhez vezettek.

A kutatási témaköreiben számos előadást tartott alapvetően a német nyelvterületen, de cikkeit a világ és Európa legjelentősebb hegesztési folyóiratai fogadták el (Welding Journal, Schweissen und Scheiden).

Szakmai tevékenységét mintegy 120 közleményben, cikkben tette közkinccsé. Ezek mintegy harmada idegen nyelven (német, angol, lengyel, orosz, sőt még kínaiul is) jelent meg.

Munkásságát különböző kitüntetések adományozásával formálisan is elismerték. Ezek között szerepelt az Oktatásügy kiváló dolgozója (1974), Kiváló Munkáért Érdemérem (1979), MÁV vezérigazgatói köszönet és dicséret (1980), GTE Egyesületi Érem (1994), Zorkóczy Emlékérem (1998) is.

Nyugodjon békében!